Blogolj!

Művészi Trianon a Nagy-Magyarország Parkban

Ragnar Volarus

Jövő nyáron lesz 100 éve, hogy a trianoni diktátum szétmarcangolta hazánkat. Sokan úgy írják, hogy jövőre ünnepeljük Trianon centenáriumát. Holott egyáltalán nincs mit ünnepelni, hiszen a magyar történelem legnagyobb tragédiájáról, a minket ért legnagyobb méltánytalanságról beszélünk.

Az ellenben igaz, hogy 100 év távlatából azt kell lássuk, sajnos nagyon bizonytalanul és félve beszélünk Trianonról. Így pedig nem lehet méltóképpen megemlékezni. Az elmúlt évtizedekben sajnos elhanyagolható azon művészeti, kulturális próbálkozások száma, amelyek erről a tragédiáról szólnak. Pedig bármennyire fáj, ez is a magyar história kitörölhetetlen mérföldköve, nem tehetünk úgy mintha nem történt volna meg, és talán éppen az okozott fájdalom miatt ragadhatja meg a művészeket.

Ennek egyik első lépését tette meg most a várpalotai Trinanon Múzeum a királyszállási Nagy-Magyarország Parkban, ahol a „Szeressük vissza Magyarországot összművészeti alkotótábor” keretében a leginkább fogékony korosztályt, a gyerekeket igyekeztek megszólítani. Mégpedig szerte a történelmi Magyarország területéről, hiszen volt aki Gyuláról érkezett, mások a Vajdaságból, de a tábor végeztével mindannyian feltöltődve és barátként távoztak. Eközben pedig megtanulták, hogy a szülőföld ismerete és megbecsülése, a közösségi hagyományok tisztelete, a széttagolt magyar nemzet számára létkérdés.

Mert a hat nap alatt ezek a fiatalok belekóstolhattak szinte minden művészeti ágba - a Parkban az egyedi kialakítású Kárpátia étteremben pedig a kárpát-medencei régiók legízletesebb ételeibe -, és eközben megismerhették Trianon történelmét is. A négy téma köré szervezett tábor (A SZÍV TRIANONJA – a hétköznapok Trianonja, használati eszközök, fényképek, töredékek, történetek, A WEB TRIANONJA – Trianon megjelenítése a filmekben, az interneten, A LÉLEK TRIANONJA – kárpát-medencei próza és költészet, KÉZBEFOGOTT TRIANON – képzőművészeti és kézműves alkotások) a Trianon Múzeum munkatársai, és olyan oktatók nyújtottak segítő kezet, akik a színjátszás, az irodalom, a festészet, vagy akár a nemezelés titkaiba avatták be őket.

Persze remélhetőleg ennél jóval több történt, talán sikerült elültetni a magot, amely növekedésnek indul, hiszen a gyermekek szívében láthatóan sikerült elindítani valamit, ami gondolkodásra, alkotásra serkenti őket. Már csak várnunk kell az első fecskére. Amely testet ölthet akár egy grafikában, festményben, szoborban, vagy akár pár papírra vetett verssorban is.

Ezek persze csak az első, apró lépések. Trianonról sokaknak és sokféleképpen kell, és lehet megemlékezniük. De ez az apró kezdeményezés talán utat talál a fülekhez, de leginkább a magyar szívekhez, és akkor annak minden fájdalmát kiadhatja magából az összes művészlélek. Ha ez megvalósul, akkor méltóképpen emlékezhetünk és végre merünk beszélni Trianonról.

https://trianon100.blogstar.hu/./pages/trianon100/contents/blog/84618/pics/lead_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?