Blogolj!

És te hagynád, hogy szó nélkül kirabolják az otthonod?

Dorogi László

Képzeld el, hogy van egy gyönyörű szép házad. Nem túl nagy, nem túl kicsit, éppen megfelelő méretű. Van a házban fürdőszoba, nappali, hálószoba, konyha, szóval tudod, minden, ami kell. A ház a tiéd, nem béreled, nem osztozkodsz rajta. Száz százalékig a saját tulajdonod.

A rablás helyszíne, Trianon.

Aztán egy nap arra ébredsz, hogy elvitték a fejed fölül a tetőt. Nem tudsz lezuhanyozni a saját fürdődben, mert már nincs a helyén. Nem tudod megcsinálni a reggeli kávédat a saját konyhádban, mert az is eltűnt egy szemhunyás alatt. És tulajdonképpen kimenni is nehezen tudsz a házból, mert az előtérnek is annyi. Be vagy szorítva a nappalidba és nem érted, hogy lehet másé az, ami tegnap még a tiéd volt.

Ugye, hogy borzasztóan igazságtalan lenne? És ugye, hogy megpróbálnál mindent megtenni azért, hogy visszaszerezed a saját tulajdonod? Vagy csak állnál széttárt karokkal és hagynád, hogy a szemed láttára pakolják ki a többi cuccot is? Minden szó nélkül?

Pontosan így rabolták ki Magyarországot 1920. június 4-én. A trianoni békediktátum során a horvát területeket is beleszámolva Magyarország területének 71,4 százaléka került egy tollvonással idegen kézbe. A népesség 63,5 százaléka került más ország uralma alá, a magyar anyanyelvű lakosság egyharmadát szorították a határokon kívülre. Csak Romániának nagyobb szelet jutott a nagy magyar tortából, mint amennyit mi magunk megtarthattunk, miközben fájdalmas veszteségeket szenvedtünk el. Szántóföldjeinknek a 40 százaléka sem maradt nálunk, erdeinknek mindössze a 12,6 százaléka maradt magyar földön. A hegyvidékek elvesztésével az ipari termelés fontos feltételeitől lettünk megfosztva, a szén kivételével az erőforrások jelentős része úgy illant el mint a kámfor.

Most, száz évvel az aljas tolvajlás után mégis akadnak mesterségesen miniatűrré zsugorított hazánkban olyanok, akik pikírt módon, valamilyen egészen különös szemüvegen keresztül szemlélik a trianoni eseményeket. Nemcsak, hogy nem éreznek fájdalmat az ország kirablása miatt, egyenesen gúnyolódnak azokon, akik nem tudják feledni a mérhetetlenül szigorú és igazságtalan szankciók következményeit. Ők azok, akik a saját házuk kulcsát is szemrebbenés nélkül adnák idegen kézbe és hajtanák igába fejüket.

Egy friss közvéleménykutatás szerint nincs még egy nemzet a magyaron kívül a NATO-ban, amelynek lakosai nagyobb arányban szeretnének (vissza)kapni területeket a szomszédos államoktól. A magyarok 67 százaléka gondolja úgy, hogy a világháborúkat lezáró "békék" hamis és igazságtalan határokat szabtak Magyarországnak. Bűn-e hát, hogy a nemzeti kormány számára, száz évvel az ország kirablását követően fontosak a nemzeti értékek? Bűn-e hát, hogy a nemzeti kormány nemzetközpontú politikát folytat a liberalizáció helyett és nem akarja eladni, elárulni saját hazáját?

Minden kérdés költői. Akinek magyarázni kell, mit veszítettünk száz évvel ezelőtt, az nem is érti igazán a problémát.

https://trianon100.blogstar.hu/./pages/trianon100/contents/blog/90540/pics/lead_800x600.jpg
békediktátum,magyarság,Trianon
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?